A kosaras kiegészítők sorozatom előző részében a Court Vision labdavezetést és pályánlátást segítő szemüvegről írtam nektek, most lépjünk a következő "jóságra", ami nem más mint a Kinezió Tape 

Minden kosaras életében előfordul legalább egyszer, hogy valamelyik ujját a nagy játék hevében véletlenül visszahajlítják.

Aki átélt ilyet az tudja hogy nagy fájdalommal jár, ráadásul nagyon lassan gyógyuló dolog, és mert a jó Istennek semmi humorérzéke, az ember általában a friss sérülése után hetekig azért nem épül fel, mert annyira fél hogy nehogy újra előforduljon a sérülése, hogy be is vonzza szépen  újra meg újra  az edzések során...


Velem is ez történt nem rég és elég idegesítő a dolog, mert a jobb kisujjamat érte ez a pech, így még a kézfogásoknál is ha elfelejtek szólni előre hogy ne szorítsák meg (ami azért elég gyakran előfordul), akkor újra meg újra ugyan azt a fájdalmat kell átéljem mint amikor először kifordult az ujjam.

Itt jegyezném meg férfitársaimnak csendben azt, hogy attól hogy a másik férfinek izomból megtéped a kezét erődemonstrálásból kézfogásnál, attól még nem leszel macsóbb férfi, max egy kreténnek fog gondolni magában, pláne ha még sérült is a keze, ha meg hiába szól neked előre hogy ne tépd meg, de te ezt humorosnak érzed és mégis megteszed... ne csodálkozz ha ballal leesik cserébe egy pedagógiai állas nevelő célzattal, hogy ezt nem kéne.

Tape tapaszok közül sok fajta és márka létezik, nekem a MUELLER MTAPE-ra esett a választásom amit a
Mikrohungária Kft. javaslatára próbáltam ki. Külön kisujj sérülésre nem létezik ilyen tapasz így a tekercses verziót választottam, abból is nem a nyúlós fajtát igyekeztem kiválasztani, hanem a merevebbet, mert egy fajta textil sínt szerettem volna az ujjam köré alkotni ami nem akadályoz a játékban, de nem hagyja az ujjam kifordulni a merevségével meg hogy nem tud tágulni. Így sikerült a kész mű:


Tudni kell, hogy azért egyedül, magadnak nem egyszerű feltenni bal kézzel (jobb kezesként) ezt a storyt,
nem csak a vágás miatt hanem mert egyszerűen ha más tenné fel neked úgy sokkal könnyebb lenne, de amikor kipróbáltam, akkor épp egyedül voltam itthon, és azért el lehet vele boldogulni egyedül is.

Ami tetszett benne elsőre az a színe volt, mert ez a piros szín elég figyelemfelkeltő, így talán jobban vigyáznak az emberre a pályán (vagy legalábbis megnyugszik a lelkünk mert elhiszi hogy ez így is lesz :D ).
Ami elsőre viszont nem tetszett, hogy a bőrömre nehezebben tapadt meg, de ezt orvosolni lehetett azzal, hogy a saját anyagához remekül tapad a cucc, így ez csak elsőre ijesztett meg picit.
A másik ami tetszett hogy ez valóban semmit se nyúlik vagy tágul így elég jó kis "sínt" tudtam belőle alkotni minden egyéb fémkiegészítő nélkül is. 


Olyannyira bevált ez a rögzítési módszer, hogy a tape-et azóta az edzős táskámba az alap cuccaim közé tettem amiket minden edzésemre magammal viszek, mert ez igen hasznos dolog és bármikor jól jöhet, így nektek is bátran merem ajánlani. 

Ezeket a kinezió tape tapaszokat egyébként ezerféle sérülésre szokták használni és derék sérülésre volt már szerencsém kipróbálni Akkor volt az első nagy "szerelem" mert baromira működik a dolog, csak gondoltam aktuális sérülésen mutatom be nektek... ;)

Mielőtt a Tape szakemberek betámadnának hogy ezt nem is így kell rögzíteni, megelőzném a dolgot, mert én igaziból bár kerestem ennek a megfelelő rögzítésére youtubeon anyagot, de sehol se leltem, viszont ha van közöttetek olyan aki mégis talál, az kérem küldje el hozzászólásba a linket és akkor felteszem ide videóba, hogy a későbbiekben is itt lehessen.


Ha tetszett ez a cikkem dobjatok egy lájkot, de minden megosztás is bátorítólag hat rám hasonló cikkek írásában. Ha megtetszett a leírás alapján ez a Tape és ti is szeretnétek beszerezni azt pedig itt tudjátok megrendelni. Következő kosaras kiegészítő cikkemben a Big Ballról mesélek nektek! Tartsatok velem!

Ez most picit más cikk lesz mint amiket szoktam írni, picit a lélekfejlődésem útjába engedek nektek egy kis betekintést, hátha mind tanulhatunk belőle. :)



Mindannyiunknak voltak-, vannak-, és lesznek is újabb és újabb példaképeink.
Sok kosarasnak ahogy nekem is, gyerek koromtól kezdve Michael Jordan volt az ikonikus példaképem.



Már-már bálványoztam ami nem mindig volt egészséges, de erre csak akor jöttem rá amikor kezdtem férfivá érni.
Volt egy epikus film ami egyszeriben megváltoztatta a hozzáállásomat MJ-vel kapcsolatban úgy, hogy a filmnek kb semmi köze se volt hozzá, sőt nem is szerepelt benne. Ez a film nem volt más mint a Bronxi mesék ahol egy kisfiú épp a helyi gengszternek mesélte hogy Mickey Mantle sírt előző nap a Baseball meccsen mert kikapott a csapata a New York Yankees, és erre a gengszternek egy egészen "tudatmódosító" válasza volt, de nem lövöm le a poént, aki látta úgyis tudja aki nem az itt pótolhatja:

Ez után máshogy tekintettem Jordanre... A tiszteletem a tehetsége, a kitartása, a karrierje és az életműve iránt töretlen maradt, és mint példakép is megmaradt, de a majmolásom- és a bálványozásom iránta egyszeriben hipp-hopp megszünt.

Később persze sok példaképem volt hol ebben hol abban (Al Bundy lazasága, Ace Ventura humora, stb stb stb),
aztán jött egy újabb film, ami szintén nagyon elgondolkoztatott, és új példaképem született.
Érdekes volt mert nem egyből jöttem rá hogy olyan akarok lenni mint a főhőse, hanem többedik nézésre több év után esett le. Ő pedig nem volt más, mint:



Mielőtt hangosan felröhögnétek felvázolom mivel tudtam azonosulni és miben láttam követendőnek az életútját.
Aki látta a filmet az ismerheti Forrestet. Gyerekkorában sokszor megkergették, bár engem csak a 7 évvel idősebb bátyám kísért haza sajátságos módon az általános iskolából azzal a dumával hogy kapsz előnyt a villanyoszlopig, ha utól érlek felrúglak, de emiatt 8.-os koromra már akárcsak Forrest én is Imádtam futni és sportolni, mert addigra baromi gyors lettem a kéretlen kiképzéstől.

Forrest néha nagyon sarkosan látta az élet dolgait, ezzel is tudtam azonosulni.
Javíthatatlan optimista volt, aki ismer tudja hogy ez szintén passzol rám.
Embereket motivált akaratlanul is... Jó reggelt! Ez itt a Bikás Park blog, ez is én vagyok. :)



De ami megfogott benne, hogy mindig a jó szándék vezérelte, mindig felelősségteljes volt, és mindig meg akarta menteni a bajba jutottakat, akkor is, ha esetleg azok akkor még nem akartak volna megmenekülni. :)

Belevágott mindenbe bátran ami csak örömet okozott neki, de sosem felejtette el a gyökereit Alabamában.
Nem viselte el soha ha lehülyézték. Hagyta hogy a külső szemlélődők jogos érvekkel meggyőzzék. (mint pl a cukorkás dobozzal...) Ő is leszarta a politikát. Sokáig nem értette meg a nőket, de amikor a nagy szerelme megragadta a szívét sosem mondott le róla. Bármi is történt, ő kitartott. És amikor gyereke született tőle és 3 éves korában megismerte, ő is attól rettegett mint amitől én rettegnék a helyében hogy ugye ő nem olyan hülye mint én...?

És bár akkor látta először a gyermekét, rögtön a legszebb gyereknek látta akit valaha látott.
Ez a film akár hányszor nézem meg, mindig megérinti a lelkem és sosem tudom könnyek nélkül megnézni.
Hogy miért? Mert valójában Forrest esendőségében mindig meglátom saját magam, és a jó lelkéről mindig az elsős általános iskolai órám jut eszembe amikor a tanárnő mindenkit megkérdezett hogy mi is szeretne lenni, és mindenki tűzöltő meg rendőr meg pilóta akart lenni, csak én adtam valamiért azt a meglepő választ hogy:

A lényeg hogy én már ideje korán tudtam az életcélom, és erről az utamról sosem tértem le, ez megmaradt. :)

Aki nem látta a filmet, itt meg tudja nézni, kommentbe jöhetnek a ti példaképeitek indoklásokkal és érvekkel, mert mindenkié érdekel, vagy azokról a személyekről is írhattok akikkel nagyon tudtok azonosulni... íme a film: