Ez most picit más cikk lesz mint amiket szoktam írni, picit a lélekfejlődésem útjába engedek nektek egy kis betekintést, hátha mind tanulhatunk belőle. :)



Mindannyiunknak voltak-, vannak-, és lesznek is újabb és újabb példaképeink.
Sok kosarasnak ahogy nekem is, gyerek koromtól kezdve Michael Jordan volt az ikonikus példaképem.



Már-már bálványoztam ami nem mindig volt egészséges, de erre csak akor jöttem rá amikor kezdtem férfivá érni.
Volt egy epikus film ami egyszeriben megváltoztatta a hozzáállásomat MJ-vel kapcsolatban úgy, hogy a filmnek kb semmi köze se volt hozzá, sőt nem is szerepelt benne. Ez a film nem volt más mint a Bronxi mesék ahol egy kisfiú épp a helyi gengszternek mesélte hogy Mickey Mantle sírt előző nap a Baseball meccsen mert kikapott a csapata a New York Yankees, és erre a gengszternek egy egészen "tudatmódosító" válasza volt, de nem lövöm le a poént, aki látta úgyis tudja aki nem az itt pótolhatja:

Ez után máshogy tekintettem Jordanre... A tiszteletem a tehetsége, a kitartása, a karrierje és az életműve iránt töretlen maradt, és mint példakép is megmaradt, de a majmolásom- és a bálványozásom iránta egyszeriben hipp-hopp megszünt.

Később persze sok példaképem volt hol ebben hol abban (Al Bundy lazasága, Ace Ventura humora, stb stb stb),
aztán jött egy újabb film, ami szintén nagyon elgondolkoztatott, és új példaképem született.
Érdekes volt mert nem egyből jöttem rá hogy olyan akarok lenni mint a főhőse, hanem többedik nézésre több év után esett le. Ő pedig nem volt más, mint:



Mielőtt hangosan felröhögnétek felvázolom mivel tudtam azonosulni és miben láttam követendőnek az életútját.
Aki látta a filmet az ismerheti Forrestet. Gyerekkorában sokszor megkergették, bár engem csak a 7 évvel idősebb bátyám kísért haza sajátságos módon az általános iskolából azzal a dumával hogy kapsz előnyt a villanyoszlopig, ha utól érlek felrúglak, de emiatt 8.-os koromra már akárcsak Forrest én is Imádtam futni és sportolni, mert addigra baromi gyors lettem a kéretlen kiképzéstől.

Forrest néha nagyon sarkosan látta az élet dolgait, ezzel is tudtam azonosulni.
Javíthatatlan optimista volt, aki ismer tudja hogy ez szintén passzol rám.
Embereket motivált akaratlanul is... Jó reggelt! Ez itt a Bikás Park blog, ez is én vagyok. :)



De ami megfogott benne, hogy mindig a jó szándék vezérelte, mindig felelősségteljes volt, és mindig meg akarta menteni a bajba jutottakat, akkor is, ha esetleg azok akkor még nem akartak volna megmenekülni. :)

Belevágott mindenbe bátran ami csak örömet okozott neki, de sosem felejtette el a gyökereit Alabamában.
Nem viselte el soha ha lehülyézték. Hagyta hogy a külső szemlélődők jogos érvekkel meggyőzzék. (mint pl a cukorkás dobozzal...) Ő is leszarta a politikát. Sokáig nem értette meg a nőket, de amikor a nagy szerelme megragadta a szívét sosem mondott le róla. Bármi is történt, ő kitartott. És amikor gyereke született tőle és 3 éves korában megismerte, ő is attól rettegett mint amitől én rettegnék a helyében hogy ugye ő nem olyan hülye mint én...?

És bár akkor látta először a gyermekét, rögtön a legszebb gyereknek látta akit valaha látott.
Ez a film akár hányszor nézem meg, mindig megérinti a lelkem és sosem tudom könnyek nélkül megnézni.
Hogy miért? Mert valójában Forrest esendőségében mindig meglátom saját magam, és a jó lelkéről mindig az elsős általános iskolai órám jut eszembe amikor a tanárnő mindenkit megkérdezett hogy mi is szeretne lenni, és mindenki tűzöltő meg rendőr meg pilóta akart lenni, csak én adtam valamiért azt a meglepő választ hogy:

A lényeg hogy én már ideje korán tudtam az életcélom, és erről az utamról sosem tértem le, ez megmaradt. :)

Aki nem látta a filmet, itt meg tudja nézni, kommentbe jöhetnek a ti példaképeitek indoklásokkal és érvekkel, mert mindenkié érdekel, vagy azokról a személyekről is írhattok akikkel nagyon tudtok azonosulni... íme a film: