Sokat írtam már nektek a motivációról, hogy mennyire fontos hogy mindenben megtaláljuk azt az iciri-piciri dolgot is egy nehéz napunkon ami motiválhat minket edzésre vagy bármi másra... Arról is ejtettem már szót hogyha másokat motiváltok , egy idő után azoktól akiket motiváltatok plusz motivációkat nyerhettek, hisz ők is bátorítani fognak titeket azokon a napjaitokon amikor ti fogtok erre rászorulni. Ez ilyen. Azt viszont álmomban se gondoltam volna hogy lesz olyan hogy egyszer a Testnevelési Egyetemen ahová anno magam is jártam és ahol koptattam a padokat, egyszer pont a kosárlabda motivációim és a közösségre való hatásomról fognak szakértői körökben diskurálni...



Pedig nem olyan régen ez is megtörtént ami nagyon jól esett a kis szívemnek.
Az meg különösen, hogy számomra fontos- és értékes emberek
(Pajor Dávid, Hartai Tamás...) legalábbis akikről biztosan tudok hogy ott voltak, a többiektől elnézést akik kimaradtak.

Sosem hittem volna, hogy a motiváció ennyire öngerjesztő folyamattá tud válni, hogy te embereket motiválsz, ők meg vissza téged, majd ez másoknak is feltűnik és a végén ők is motiválnak ezzel másokat.
És ekkor futott át az agyamon hogy a motiváció olyan mint a szeretet. Akár mennyit adsz belőle másoknak, sosem fogy el. Sőt! Mindig megduplázódik.

És épp mikor ezen morfondíroztam meg ennek a cikknek a megírásán gondolkoztam befutott az instagram oldalunkra egy üzenet Pernyész Grétától, hogy neki bizony a házi feladatában a példaképéről kellett írnia és engem választott... és át is küldte 3 képen azt a 3 oldalt amit rólam írt...

Azon túl hogy rögtön baromi nagy büszkeség fogott el, egyben rögtön nagy kíváncsiság is hogy mit lehet rólam 3 oldalt írni, hisz még én se tudnék magamról ennyit pedig én vagyok magammal a legtöbbet. :)

Aztán elkezdtem olvasni és nagyon meghatódtam, és meg is könnyeztem.
Egy jászberényi (15 éves) lányról beszélünk, akivel eddig személyesen egyszer találkoztam és csak neten beszélgettünk párszor, és álmomban sem gondoltam hogy ilyen hatással tudtam rá lenni... De nem is körítem a storyt tovább, inkább megosztom a képeket amit átküldött:

Tudjátok ez a legjobb abban ha az ember embereket motivál. Onnan is kap motivációt ahonnan nem is számít rá, és az ilyen motivációk 10x többet érnek, és totál el tudják nyomni azokat a reakciókat amiket az ember az irigyeitől kap vagy azoktól akik igaziból nem minket utálnak hanem magukat. 

Ugyanakkor a következő érzésem rögtön az volt, hogy ez bizony már ezen a szinten hatalmas felelősséggel is jár. Hiszen amíg azt hittem csak kedvességből motiválok embereket hogy jobbak és jobbak lehessenek és hogy ne álljanak meg egy szinten hiszen sokkal többre képesek, addig azt hihettem hogy a szó elszáll és lehet hogy aznapra sikerült őket felmotiválnom, de másnapra úgyis elfelejtik a szavaim. Ebből a levélből viszont az derül ki hogy van valaki valahol a távolban (és lehet hogy nincs vele egyedül), aki hisz bennem és jó példát lát bennem,
így ismét motiválva lettem hogy még jobb emberré válhassak hogy ne okozzak neki (vagy nekik) csalódást.

Ha ezt végig gondoljuk... Nem csodás az élet?
Ugye hogy megéri a körülöttünk élőket és a távolabb élőket is folyton folyvást biztatni?
Ugye hogy kedvesnek lenni igenis menő még mindig?

Ez a mai motivációm számotokra! Na, mars mindenki edzeni!

  Ismeritek azt az érzést amikor nyomjátok orrba-szájba az edzést, és amikor bizonyítanotok kellene akkor nem jön az eredmény és összedőltök tőle lelkileg?

  Vagy... találkoztatok már olyan emberrel aki egy hónapja nem volt lent a pályán vagy nem edzett veletek az egyesületben és mégis mindent bedob?

  Volt már olyan szituációtok amikor edzésen (amikor egyedül edzetek és senki se látja) minden bemegy (vagy legalábbis úgy érzitek), majd ha 1 ember is megjelenik szertefoszlik a jó formátok?

  Fordult már veletek elő olyan hogy egymás után kettő vagy pláne három nap is jó formában voltatok? Vagy inkább az volt hogy ha egy jó napotok volt akkor másnap tuti hogy katasztrofálisan szarul ment?
Emeljünk a téten! Olyan történt-e veletek...?

  Hogy még az étrendetekre is próbáltatok figyelni, a táplálékkiegészítőket is a megfelelő időpontokban szedtétek már-már kényszeresen, az edzésmunkátokra is oda figyeltetek, sőt a pihenő időket is betartottátok és mégse jött az eredmény vagy csak hullámokban?



Nyugodjatok meg! Ezek nem egyedi esetek...
Velem ez már több százszor előfordult mind.

Most joggal várhatnátok tőlem a szent grált, a megoldást ezekre a problémákra, de sajnos mindenkit el kell hogy keserítsek... A kosárlabdában csak szép lehetsz... de okos nem igazán.

Ezeken a szituációkon az egyetlen megoldás ami átsegíthet minket az az,ha minden szituációban, a leglehetetlenebbnek tűnőben is, megtaláljuk azt az apró lelki motivációt, amibe kapaszkodhatunk...

Pl: Ha sokat edzettem, de nem jött az eredmény, akkor türelemre intem magam, és úgy veszem mintha most a türelmemre kellene edzenem... pokoli nehéz hisz az ember a sok munkának várja az eredményét mihamarabb, de leginkább rögtön ugyebár, de úgy kell venni hogy ez is csak az edzésmunka része... ;)



Ha olyan ember jön le aki egy hónapja nem edzett és megy neki, örülj vele, hisz ha nem edzett akkor valószínüleg egy jó napja van és ez hamar elmúlik, a te munkád hosszan fog beérni de tovább is fog tartani az örömöd, és jól fog jönni ha ilyenkor lesz aki majd veled örülhet. Sose hasonlítsd magad másokhoz, mert mindenkinek a maga hegyét kell megmásznia, lehet hogy te magasabb és nehezebb hegyre vagy hivatott, ne sajnáld ha a másik már a domb megmászásának is örül.

Ha akkor múlik el a tuti formád ha más is megjelenik, akkor az azt jelenti hogy a tested már jó formában van, és innentől a lelki erődre érdemes edzened, mert úgy fest hogy csak lámpalázad van... A kamerás mobilok korszakában erre már könnyű edzeni. Vegyél egy állványt a mobilodhoz és vedd fel videóra ahogy dobsz.
Hidd el, az hogy megy a kamera, rögtön hozni fogja azt az érzést mintha néznének, így könnyű lesz erre gyakorolnod, más részről... milyen jó lesz majd megmutatni a haveroknak ha egymás után 30-at bedobsz már adott helyről nem?

Van hogy egyik nap megy a következő nap meg nem? 
Na erre nincs okosság. Ilyenkor csak az önmotiváció és a helyzetfelismerés segít.
Ha előző nap ment és úgy érzed ez a napod nem megy, előbb kezdj el meccs közbe másra összpontosítani...
Ha nem ment a dobás, használd fel a felgyülemlett adrenalinod a védekezésre, próbáld vissza szerezni a labdát, hisz azzal kiolthatod a hibát. Kezdj többet passzolni... Olyan ember még nem volt akinek segített volna ha rágörcsöl arra hogyha a 6. nem ment be akkor majd a 7. bemegy... olyannal viszont már többször találkoztam hogy valaki szar formában kezd, majd felépíti önmagát más dolgokból és a meccs végére már a dobása is megy.
Ez egy ész játék... játszd ésszel. 

Motiváld magad minden percben, ha edzel ha épp meccsen játszol. Hagyd meg a demotivációt az ellenfeleidnek, ne akarj velük egy követ fújni...  Ne azt emeld ki magadban hogy mi nem ment! Arra koncentrálj mi az ami ment!
Ugyan ez érvényes a csapattársaidra is! Egy amerikai tanulmány bebizonyította hogy a biztatás 30%-al többre képes mintha az egyénnek a hibáira hívjuk fel a figyelmét. Tehát biztass! NE BASZTASS! 
Nyugi! Ő is tudja hogy hibázott... Nem kell még az orra alá dörgölnöd neked is. Nyújts neki támaszt mint egy jó sportoló. Hisz neked is szükséged lesz erre hamarosan, hisz emberek vagyunk... Mind hibázunk! 

Egyedül az utolsó felhozott problémára nem tudom nektek a megoldást, pedig el nem hiszitek hányszor voltam már ebben... Sőt! Lehet mondani, hogy ebben a ti segítségeteket szeretném kérni... Rájött már valaki a megoldásra?! Kérem írja meg , mert ebben vagyok és most én szorulok a ti segítségetekre! ;)
Ha viszont valaki tudja a megoldást és van olyan jó fej hogy elküldi és működik, akkor megírom ide folytatásba.
Ez egy csapatsport, és akkor leszünk sikeresek ha sportág szinten gondolkozunk csapatban és segítjük mind egymást... Hogy miért segít ha az ellenfeleden is segítesz? Mert vele fejlődsz te magad is! ;)

Na tünés mindenki edzeni, mert az ellenfeleitek most is edzenek így minden másodperc amit a neten töltötök lemaradáshoz fog vezetni! 

Ha megfogtak a gondolataim, minden lájknak örülök, de a megosztásaitoknak még jobban, mert bátorítanak hasonló cikkek megírásában és a lelkem egy-egy szeletének megosztásában felétek...
Természetesen előre is köszönöm nektek és respect értük.