Hiszek benne, hogy a sport a test edzésén keresztül formálja a lelket.

Kosaras vagyok és mivel gyerek korom óta az önzetlenségre neveltek a kosárlabdában, hisz ha adunk egy gólpaszt akkor két ember örül, míg ha csak mi dobunk a kosárra akkor csak max mi...

Az évek során ez a mentalitás az életem más területeire is észrevétlenül is bekúszott.
Egyre inkább elkezdtem más sportágakat is támogatni nem csak a kosarasainkat a Bikáson.

Az első ilyen történetem itt olvashatjátok el:
Boxzsák story

Szentül hiszek benne, és terjesztem is azt az elvemet hogy:

#kedvesneklenniigenismenő

A történet a hosszú bevezető után röviden összefoglalva annyi,
hogy anno feltettem egy saját pénzen vásárolt boxzsákot a Bikás parkba, 
amit amatőröktől profi ökövívókig mindenki nagy örömmel kezdett használni.



Majd pár hónappal később valaki lelopta.
Akkor szembesültem csak igazán vele, hogyez mennyi sportolnivágyó embernek okozott örömet, így úgy döntöttem
hogy szerezni fogok egy másikat.

Megkerestem a Székely Budo-Sport küzdősportüzletét és elmeséltem nekik a Bikás parki történetem ami nagyon tetszett nekik, és felajánlottak egy boxzsákot, csak intézzem el hogy kikerüljön.
Nagyon boldog voltam, és bár aznap gyalog mentem, és bár a Bartók Béla úton van az üzletük nem olyan messze a Bikástól (de annyira közel se), olyan motivált voltam hogy minél előbb pótoljam a hiányt hogy a bitang nehéz boxzsákot a hátamon cipeltem el a Bikásig.

Jó pár hónapig újra mindenki használta és boldog volt, majd valaki annyira beeszeretett hogy inkább haza is vitte.

Ilyenkor igazán mérges is lehettem volna, de inkább úgy voltam vele, hogy nyilván azért vitte el hogy mégtöbbet edzhessen vele, viszont azért a többi boxéhes embernek is kéne valami levezető ebben a stresszes világunkban, így
akkor már a Budapest Urban Games-szel épp szervetünk Budapesti kosárlabda tornát és velük kerestük meg újra a Székely Budo-Sportot, akik szintén úgy gondolták mint mi.

Miszerint hogy egy motivált sportoló nem hátrál meg a kudarctól, pláne ha nemes érdekek vezérlik.
Ismét kitettünk egy zsákot. Majd jött a korona vírus így ez a zsák már több mint másfél évig bírta, aztán valami vandál
késsel félbevágta...


Erről a Bikás  Park környéke facebook csoportból értesültem.
A kép is onnan származik.

Ott kommentekben írtak mindent hogy kik tehették, 
volt aki trxesekre gondolt, hogy zavarták egymást a boxolókkal,
de szerintem aki sportol az sose tenne ilyet egy másik sportoló sporteszközével.

Egyszerűen ez nem fér össze a sportolói mentalitással szerintem.
Még az amatőr vag hobbysportolójéval se.

Be kell hogy valljam első blikkre én arra az idős nénire tippeltem, aki egy kutyát szokott sétáltatni és minden boldog embernek beszól... történt ugyanis hogy egyszer a kosarasok közé dobott kutyaszart...

Aztán rájöttem mikor lehiggadtam hogy nem is lenne meg ehhez a fizikuma.
Meg arra is hogy nem is különösebben érdekes ki tette.

Sokkal fontosabb hogy pótoljuk a hiányt, így fogtam magam.
Összecsörögtem a jól bevált Székely Budo-Sport Küzdősport üzlet vezetőjével Székely Csabával,
és egy jó ízű beszélgetés végére abban maradtunk hogy beugrok hozzá egy 120 centis boxzsákért.

Be is pattantam a kocsiba, tűz az üzletbe  amíg meg nem gondolja magát. :)
Majd fél órával később Kozlov David kosaras barátom segítségével fel is pattintottuk a zsákot az eredeti helyére.

Hogy miért vagyunk ilyen kitartóak? Hogy miért nem hagyjuk a fenébe?
Mert hiszünk benne hogy a sport mindenkinek jó, hiszen ha egy ember kezd el pont emiatt sportolni, akkor nem csak ő lesz a sportól boldogabb és kiegyensúlyozottabb ember, de a családja is boldogabb lehet, mert nem rajtuk fogja levezetni a mindennapi streszt.

Hiszünk benne, hogy ez egy lánceakciót kelthet és ettől egyre több pozitv ember fog minket körülvenni és egyre jobb helyen élhetünk.

Na meg hiszünk benne hogy a jó példa ragadós és hogy idővel mások is belátját hogy:
Kedvesnek lenni igenis menő! 

A világunk ugyanis nem attól lesz egy jobb hely, ha valakik azzá teszik, hanem ha mindenki úgy érzi, neki kell megtennie az első pozitív lépést, ha épp más nem teszi meg.

Ebből is lehetne verseny nem?

Én szeretnék egyszer egy ilyen világban élni.