A budapesti kosárlabdázás koronázatlan szabadtéri szentélye, a streetball fellegvára a BIKÁS... Olyan ez mint a csirkéknek a Kentucky, mint a muszlimoknak Mekka! 
Zarándokhely, ahová nem csak a kosárlabda és a szeretete vonzz ki évről évre mindenkit, hanem azért mert tudod hogy a legjobb spanod is üvöltve fog elküldeni a halál faszára ha nem hajtasz rendesen!
Ahol bár nem jegyezzük a meccsek eredményeit, mégis minden héten “háború” van.
Ahol ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a segged a kispadon, de ahol mindig lesz valaki aki üres időben megtanít hogy is kell ezt a csodás játékot játszani és ahol hiába vagy már nagy király, mert ha nem passzolsz, bizony nem fogsz labdát kapni! Ugyanis ha nem tűnt volna fel a kosárlabda egy csapatjáték...
Ez az a hely ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül, ahol ha nem mondod be a faltot keménynek gondolnak és ha bemondod akkor egy csicskának...
Anno a Basket magazin csak "Budapest leghangosabb szinpadának" nevezte a Bikást, de még a méltán híres FORBES Magazin is három teljes oldalt írt rólunk, mert a Bikás Storyt mindenki szereti és mindenki tud vele azonosulni, és a legtöbben irigylik is akik nem ide járnak...
Ez nem egy egyszerű utcai kosárlabdapálya. Több ennél, de erről a témáról bármeddig tudnék nektek regélni...
Ezért is kezdtem el anno blogot írni róla... :) A legjobb storyk gyűjteményét itt találod a Bikásról!
Most inkább megpróbálom nektek picit összefoglalni mi is a Bikás jelenség:
Ezt a pályát átjárja a szeretet, és ez az hely, ahol a kisfiúkból férfiak-, legendák- , majd legendás apukák-, a kislányokból amazonok- majd anyatigrisek lesznek. De legfőképp igazszívű emberek, akik majd ide hozzák le a gyermekeiket is a nyugalom szigetére... a szentélyünkre: A BIKÁSRA! 
