Ez lehet, hogy egy hosszabb cikk lesz és ismét a lelkem egy szeletét, egy darabját tudom vele megosztani nektek... Remélem nem bánjátok!
Beszélgettem Szandival és szóba került hogy kit mi inspirált, hogy jobb és jobb lehessen és nekem egyből két igazi Bikás parki legenda jutott eszembe, Elsőként a Várdai Zoli, hisz ő bizony sokszor inspirált engem a keményebb edésre...
Sokszor még tiniként ahogy mentem hajnalba suliba, a buszról láttam hogy a Várdó kint ül a Bikáson mikor én 7 vagy 8-ra mentem épp suliba és tudtam hogy nem csak üldögélni fog hanem ott masszív edzés is lesz...
Irigyeltem hogy van rá lehetősége... sőt eljátszottam a buszon utazva a gondolattal hogy milyen jó lenne vele edzeni most... vajon mit gyakorolhat, vajon hogy csinálja... idősebb volt így mindig érdekeltek az edzés módszerei.
Különösen amikor délután kimentem és kaptam tőle meccsen 2 félpályás három pontost úgy, hogy már az alapvonalnál bemondtuk a VIP Sanyival hogy görbül a háta, mert ez volt a jele hogy ő bizony el fogja dobni... el is dobta... és a franc essen bele... az esetek többségében be is ment neki... akkoriban a hideg kivert hogy miért is van ez. Pedig ha valaki akkor ő kő keményen megdolgozott ezért, de mi éretlenek voltunk hogy felfogjuk, hogy mi miért történik. Mi csak azt láttuk hogy hiába mentünk ki rá... ő a szánkba dobta a a görbe háttal rásuhintott hármasait... (volt hogy fél pályáról... és azért többször akadt be neki mint nem) ;)
Várdó olyan ember volt aki miatt később elkezdtem hajnalban edzeni. Nem a jobb eredmények miatt, hisz nem indultam versenyeken... csak mert tudni akartam hogy neki mit adott ez?!
Ismeritek ezt az érzést?
Bizton merem mondani hogy ha nem lett volna a Várdai Zoli... most nem lennék az aki...
Ezt higgyétek el!
Tudjátok ki motivált még nagyon? Egy másik Bikás legenda...
A Szabó Laci...
Ő egy igazi megosztó egyéniség...
De én mindig kedveltem! :)
Ő sose mismásolta el a meccseket!
Sose éreztem hogy nem teszi oda magát!
Volt benne komplexus... de kiben nem?
Mindenki a saját keresztjét hordozza...
Nekem ő mindig is egy példaképem lesz és a Bikás pont attól egyedülálló hely, hogy itt ennyi példakép nő fel...
Hogy miért pont a Laci?
Neki volt egy célja! Tett érte! Kitűzte hogy fekvenyomó bajnok lesz! És az lett! Dolgozott érte keményen!
Előtte sokat kosarazott! Pokoli sokat...
De rájött mi az ő valós útja, amiben igazán tehetséges és azért küzdött!
Én gyerek korom óta nem bírom elengedni a kosárlabdát pedig se tehetségem se adottságom...
Neki sikerült! És példát mutatott az akaraterejével!
Amikor edzek keményen és a fájdalom bassza az agyam, mindig rá gondolok...
A Laci feladná??? Biztos hogy NEM!
Így én se adhatom fel!
Tudjátok hányszor tartotta bennem ez a lelket szakadó esőben vagy fagyban vagy hóban kint a Bikáson???
Szandi ma este kérdezte ki az a két ember akit elsőre rávágnék hogy ő miattuk edzek ennyire keményen...
Nekem ők villantak be elsőre! Szerintem ez jelent valamit.
Nektek mi a véleményetek!? Írjátok meg kommentben, kik azok akik miatt ti éreztek hasonlókat!
Ettől szép ez a sport nem!?
Emeljük fel a hőseinket! Osszátok meg gondolataitokat azokról akik fontosak nektek!
Aztán tűnés edzeni!!! ;)