Bizonyára feltűnt nektek de már régen volt blogbejegyzésem, és a Facebook oldalunkon is jóval kevesebb a poszt mostanában napi szinten mint régebben...így most ez egy hosszabb gondolat menetem lesz ezért előre is bocs!
Nem! Nem ment el a kedvem attól hogy még több embert motiváljak a kosárlabdázásra vagy hogy ezt pont a Bikás Parki szentélyünkben tegye, ezt már az elején le kellett hogy szögezzem.
Én ne tudnám hogy a Bikás Park meg a kosárlabda együtt mennyire addiktívak, mikor ha épp nem jutok ki szó szerint érzem ahogy szív maga felé a pálya?
A valódi ok az volt, hogy a családi cégünket költöztetnünk kellett így bár edzett fickónak tartom magam...
- meg szeretem is ennek a látszatát mutatni is ha épp nem is vagyok edzésben ;) -, de rám szakadt a szó szerinti fizikai meló a cégben és mire haza értem nap mint nap egyszerűen nem maradt energiám a blogger tevékenységeimre és ezért az elnézéseteket kérem. Ezen sokat az se segített hogy úgy néz ki egyenlőre még, hogy lehet hogy a bloggerkedés oktatása is rám kacsintgat így ehhez tananyagot is kellett gyártanom a meló utáni szabadidőmben...
Minden rosszban van valami jó is, és higgyétek el nekem ez tényleg így van, mert bár fáradtan és megtörve értem haza a munkából nap mint nap, azért még volt erőm átgondolni pár dolgot és utólag úgy érzem ezek segítettek ismét a lelki fejlődésemben...
Az elsőt már régóta tudom, de időről-időre megkapom róla a megerősítést. 
NEM MINDENKI ALKALMAS A FIZIKAI MUNKÁRA!
Az édesapám már ideje korán megmutatta azt nekem hogy én nem vagyok alkalmas a fizikai munkára...
Amikor az első Jordan cipőmet megvettem a nyári diákmunkám 2 havi fizetéséből középiskolás koromban, 
Apukám azt mondta miután megtudta hogy egy felnőtt ember 1 havi fizetésébe került ez a cipő:
"FIAM! TE NEM BECSÜLÖD A PÉNZT ÉS NEM ISMERED A VALÓDI ÉRTÉKÉT,
DE HOLNAPTÓL MEG FOGOD TANULNI!"
Másnap máris az építőipari emberei mellett kezdtem cementet lapátolni, meg 50 kilós cementes zsákokat felcipelni a 4. emeletre... A melósoknak ugyanis ki volt adva (és áldom is érte apukám nevét minden egyes napomon), hogy nem végezhetek jobb munkát mint ők! Ergo a legszarabb része a melójuknak máris rám szakadt... Azért kaptam a munka előtt egy bátorító mondatot ami később meghatározta az életemet:
"TANULJ FIAM! HOGY SOHA TÖBBÉ NE KELLJEN ILYEN MUNKÁT VÉGEZNED!"
Mikor este haza értem annyi erőm se volt hogy lefürödjek vagy akár csak levetkőzzek, úgy estem be az ágyba félholtan... 
Soha előtte és utána se fordult velem elő életem során még komoly alkoholos befolyásoltság alatt sem(!!!), hogy úgy ébredjek harmad nap, hogy azt higgyem hogy előző nap van és nem értettem miért nem keltettek fel hiszen nekem dolgoznom kellett volna menni apu embereivel még 6 napig... És ez volt az a pillanat amikor leesett apukám előző napi mondata ami bizony megalapozta a későbbi életem motiváltságát a tanulás irányába. Ez bizony ebben a formában kő kemény motiváció lett számomra, hogy én ebben az életben többé nem akarok ilyen munkáét végezni és minden tiszteletem azoké akik ezt elvégzik ezeket mások helyett bármilyen kő kemény fizikai munkáról is legyen szó!
Olyan jól sikerült ez a motiváció, hogy mára lett 2 diplomám és 3 felső fokú végzettségem és a mostani munkám mellett most épp emberek motivációját tanulom magam is napról-napra... :)
Igaz... A Jordan cipőknek azóta is a függője lettem na!
Senki se tökéletes! És kezdek már róla lejönni...
Már majdnem... JAH NEM! Lófaszt! Ennyi öröme csak legyen az embernek :D
BEEEENG! Íme egy a cikkbe nem ide vágó indokolatlan ,de űber brutál gyönyörű Jordan 11:
Kosarasok vagyunk tudjuk miről van szó meg mitől döglik a légy, de kanyarodjunk vissza...
Félre ne értsetek! Imádok tanulni... és erre akkor aznap jöttem rá! De most nem is ez a lényeg...
Jöjjön a következő gondolatom... ;)
Amikor most hazaértem a munkából átfagyva - mert bringával járok mostanság dolgozni is meg mindenhová-, semmi másra nem vágyott a kis testem csak egy jó forró fürdőre, egy jó vacsorára és alvásra...
Szerintem ezt nem is nehéz elhinni nem? :)
Majd amikor a fürdőkádban ellazulva eszembe jutott hogy fél óra múlva edzésre kell mennem, és pont velem leszünk meg 10-en, na akkor úgy éreztem erre ma nem leszek képes...
Majd furdalni kezdett az a fránya lelkiismeretem, hogy azért mégis nem szúrhatok ki 9 kosarazni vágyó emberrel, hogy az én lustaságom, vagy fáradtságom vagy elgémberedettségemben én majd jól nem megyek.
Én aki folyton azt hangoztatja hogy az edzés kihagyására nincs kifogás, hiszen az egyenes út az elmacskásodásba, az elhízásba és elkényelmesedésbe, nem is beszélve az ezekkel járó betegségekbe...
Na neeem! Nem én leszek az aki bort iszik és vizet prédikál! Az én szavaimat kőbe véshetitek. Arra lehet adni.
Majd pont ezért követtek ennyien nem? Hogy majd jól elkényelmesedve azt lássátok hogy ide csaltalak titeket a mozgás fájához én meg jól lefekszem az árnyékába aludni... :) - majd erőt vettem magamon, felöltöztem és azon vettem észre magamat hogy már tekerek is a bringámon a hidegbe az edzés felé, és ott motoszkált a fejemben egy dolog ami nem hagyott nyugodni.
Folyton kérdezik tőlem! Hogy milyen az igazi motiváltság vagy mi az igazi motiváció!?
HÁT EZ AZ B+! PONT EZ!!!
HOGY NE OKOZZ CSALÓDÁST MÁSOKNAK AZZAL, HOGY LUSTÁNAK MUTATKOZOL.
Nincs ennél motiválóbb számomra az életben...
Tényleg! Te edzettél ma már? Nem?
MIÉRT NEM!?
Lustának akarsz tűnni?
Ha nekem volt erőm (nem volt de azt hittem lesz és itt a hit a lényeg)
8 óra fizikai munka után hulla fáradtan neki indulni másfél órát edzeni, akkor neked is lesz!
Mára két motivációval készültem számotokra:
TANULJATOK! ÉS EDZETEK!
/Ha tanultok edzitek a lelketek, ha edzetek edzitek a testetek. És mivel a kettő nem elválasztható, ez a legjobb recept arra hogy sose legyetek betegek!/
