Talán még emlékeztek régebben volt egy nagy sikerű cikkem amiben a top 5 Jordan cipőről írtam nektek kosarazáshoz... Ha lemaradtatok volna akkor itt el tudjátok olvasni.
Ebben anno azt taglalgattam hogy a saját tapasztalataim alapján melyik volt számomra az a top 5 Jordan cipő amelyikben a legjobb volt kosarazni...

Aki ismer az tudja hogy nem vagyok egy különösebb Lebron fan... 
De a cipői közül már több olyan is volt amit ha Lebron fan lennék hordtam volna, és innen jött az ötlet hogy mutatok nektek egy teljesen szubjektív kis listát szépségük alapján.
Lehet hogy a Lebron fanok között lesznek akik megköveznek majd hogy melyik mért lett 2. vagy 3. stb... ezért is írtam oda hogy ez a én személyes véleményem.

De nem is húzom tovább a szót lássuk a listát:

Az 5. helyezett nálam a Lebron 12: 


Imádom ezt a fekete arany színkombinációt! Sportosan-elegáns elegánsan-sportos...
Tuti hogy vonzza a tekinteteket a pályán és mivel a férfi társadalom többsége fekete cipő párti, így arannyal meghülyítve azért tekintélyt parancsoló egy darab lett, amely segít azért a férfi társadalom és köztünk meghúzni a választó vonalat... ;)

A 4. helyezett  a Lebron 11:

Jövőbe látó formavilág... Vad vörös és fekete színek... Mi kell még?!
Ez a csillogó vörös anyagválasztás egyszerűen zseniális!
A oldalsó beömlőkért is oda vagyok... Kész megfőzött ez a cipő. Jár a like!

 3. helyezettem a Lebron 8:


Elfogult vagyok a világos cipők iránt... Nem! Máshogy fogalmazok! Rajongok értük! Még egy magam fajta törpe is királynak érezheti magát bennük... És ez is egy ilyen kingmaker cipő! Kevés sallang! Már-már minimalista perfekcionizmus. Azt hiszed keveset kaptál a pénzedért, de ha belebújsz rájössz hogy tiéd lett az egész világ!
Farmerrel az utcán is de egy shorttal a kosárpályán is... KING mód! Mit szépítsük?

2. nálam a Lebron 10:

Emlékeztek a Pain & Gain című film klasszikus beszólására, hogy:
"Ne hordj sárgát, mert a srácok még iskola busznak néznek és fel akarnak rád szállni!"?!
Na ez erre a cipőre nem érvényes! Ez a cipő annyira zsír hogy már-már magamat győzködöm hogy szarjam már le hogy Lebron... De viccen kívül! Ezek a brutál fekete sárga ipari színek!!! Ebbe tuti nem basz el a busz az utcán... ez 100%! A 90-es években még Shaq nyilatkozta az ominózus kókuszos sütire formázott cipőjéről hogy több védőtől is hallotta hogy megzavarta a cipője szépsége meg a csíkjai a védekezésben. Na ha valaki ebbe lépne ellenem pályára, nehéz dolgom lenne... ;)

Az első helyezett viszont mindent visz... Lebron 7:

Nekem ez a cipő olyan, mintha több kedvenc cipőmet gyúrták volna egybe úgy, hogy mindből a legjobb részt választották ki... Az alja egy régi Pippen cipő talpára hajaz, az orra egy arany 11-es Jordanre csak lakk nélkül, a teteje Lebronos oldalt meg kicsit Zoom szerű... Ha bárki kérdezné mi az első szó ami eszembe jut ha erre a cipőre nézek az lenne hogy: BAJNOK!

Hogy miért? Jó! Nyilván az arany szín miatt, de ez a fehér-arany kombó nekem mindig ezt juttatja az eszembe.
Van benne valami luxury valami sznoboskodó, premium és vip, de még nem az a polgárpukkasztó és bicskanyitogató... pont a kés élén van, de még innen! Pazar! Egy kibebaszott amerikai álom!

Nektek más lett volna a sorrendetek vagy akár más Lebronokat válogattatok volna be? Írjátok meg kommentben a ti listátok... Jöhetnek képek is! ;)

Következő cikkemben a Kobe cipőkről fogok hasonló listát csinálni! Dobjatok egy lájkot ha tetszett ez a cikkem vagy ha várjátok a következőt is, vagy ha csak bátorítanátok még hasonló cikkekhez, hisz én is csak ember vagyok és kell a pozitív visszajelzés. ;)
 

Ez lehet, hogy egy hosszabb cikk lesz és ismét a lelkem egy szeletét, egy darabját tudom vele megosztani nektek... Remélem nem bánjátok!

Beszélgettem Szandival és szóba került hogy kit mi inspirált, hogy jobb és jobb lehessen és nekem egyből két igazi Bikás parki legenda jutott eszembe, Elsőként a Várdai Zoli, hisz ő bizony sokszor inspirált engem a keményebb edésre...


Sokszor még tiniként ahogy mentem hajnalba suliba, a buszról láttam hogy a Várdó kint ül a Bikáson mikor én 7 vagy 8-ra mentem épp suliba és tudtam hogy nem csak üldögélni fog hanem ott masszív edzés is lesz...
Irigyeltem hogy van rá lehetősége... sőt eljátszottam a buszon utazva a gondolattal hogy milyen jó lenne vele edzeni most... vajon mit gyakorolhat, vajon hogy csinálja... idősebb volt így mindig érdekeltek az edzés módszerei.

Különösen amikor délután kimentem és kaptam tőle meccsen 2 félpályás három pontost úgy, hogy már az alapvonalnál bemondtuk a VIP Sanyival hogy görbül a háta, mert ez volt a jele hogy ő bizony el fogja dobni... el is dobta... és a franc essen bele... az esetek többségében be is ment neki... akkoriban a hideg kivert  hogy miért is van ez. Pedig ha valaki akkor ő kő keményen megdolgozott ezért, de mi éretlenek voltunk hogy felfogjuk, hogy mi miért történik. Mi csak azt láttuk hogy hiába mentünk ki rá... ő a szánkba dobta a a görbe háttal rásuhintott hármasait... (volt hogy fél pályáról... és azért többször akadt be neki mint nem) ;)



Várdó olyan ember volt aki miatt később elkezdtem hajnalban edzeni. Nem a jobb eredmények miatt, hisz nem indultam versenyeken... csak mert tudni akartam hogy neki mit adott ez?!
Ismeritek ezt az érzést?

Bizton merem mondani hogy ha nem lett volna a Várdai Zoli... most nem lennék az aki...
Ezt higgyétek el!

Tudjátok ki motivált még nagyon? Egy másik Bikás legenda...
A Szabó Laci...



Ő egy igazi megosztó egyéniség...
De én mindig kedveltem! :)

Ő sose mismásolta el a meccseket!
Sose éreztem hogy nem teszi oda magát!
Volt benne komplexus... de kiben nem?
Mindenki a saját keresztjét hordozza...

Nekem ő mindig is egy példaképem lesz és a Bikás pont attól egyedülálló hely, hogy itt ennyi példakép nő fel...



Hogy miért pont a Laci?

Neki volt egy célja! Tett érte! Kitűzte hogy fekvenyomó bajnok lesz! És az lett! Dolgozott érte keményen!
Előtte sokat kosarazott! Pokoli sokat...

De rájött mi az ő valós útja, amiben igazán tehetséges és azért küzdött!
Én gyerek korom óta nem bírom elengedni a kosárlabdát pedig se tehetségem se adottságom...
Neki sikerült! És példát mutatott az akaraterejével!
Amikor edzek keményen és a fájdalom bassza az agyam, mindig rá gondolok...

A Laci feladná??? Biztos hogy NEM!
Így én se adhatom fel!
Tudjátok hányszor tartotta bennem ez a lelket szakadó esőben vagy fagyban vagy hóban kint a Bikáson???

Szandi ma este kérdezte ki az a két ember akit elsőre rávágnék hogy ő miattuk edzek ennyire keményen...
Nekem ők villantak be elsőre! Szerintem ez jelent valamit.

Nektek mi a véleményetek!? Írjátok meg kommentben, kik azok akik miatt ti éreztek hasonlókat!
Ettől szép ez a sport nem!?
Emeljük fel a hőseinket! Osszátok meg gondolataitokat azokról akik fontosak nektek!
Aztán tűnés edzeni!!! ;)