Elmesélek nektek egy igaz történetet a karmáról.
A story hol is máshol történt volna, mint a Bikás Parkban. Ha nem ott történt volna, akkor nem ebben a blogban osztanám meg. 

A történet elmesélése előtt azonban le kell hogy szögezzem, hogy kosarasként sosem állt közel hozzám a keleti kultúra, a keleti vallások, zenék... stb., egyszóval semmi ami keleti, hiszen római katolikus nevelést kaptam és a szenvedélyem a kosárlabda iránt rögtön a nyugati kultúra mélyére hajított a Hip-hop, Rap és Funky zenék bugyraiba nem is beszélve a gyerekkori Amerika imádatomról, ami azért felnőtt koromra igen csak mérséklődött.

Gyermekként anyukám mindig azt nevelte belém (és ezért ezer köszönet neki), hogy minden nap tegyek valami jót, ne is csak másokért, hanem a saját lelkem üdvömért. Ezt olyan jól sikerült bennem elültetnie hogy már a facebookon is gyártottam egy #kedvesneklenniigenismenő hashtaget amit bármilyen kedves gesztust bemutató poszt  alá oda szoktam biggyeszteni. Hiszek benne hogy az elvadult világunkat csak mi magunk változtathatjuk meg,úgy ahogy a galerik anno a taplóságot hozták divatba, miért ne működhetne ez fordítva is nem igaz? Ez a kis egyszemélyes "háborúm" egyre jobban kezd divat lenni, mert minden emberben ott lakozik a jóság és szeretné is kimutatni mások felé, hisz ő maga is szeretne büszke lenni arra hogy az adott helyzetben helyesen cselekedett, de az emberek sajnos elismerésfüggők és így ha nem kapnak elismerést (pláne ha még ki is cikizik a jó cselekedeteik miatt), akkor bizony egyre ritkábban mernek kedvesek lenni.

Itt jön képbe a karma.
Ugyanis ha hagyjuk hogy a külső ingerek befolyásolják a viselkedésünket és nem a helyeset cselekedjük mindig minden körülmények között, akkor bizony ezt a viselkedési formát adjuk át a körülöttünk lévőknek is és azon vesszük magunkat észre hogyha mi kerülünk bajba akkor mindenki közönyösen elfordítja majd a fejét ugyanúgy ahogyan mi tettük, és ha jobban belegondolunk még csak nem is haragudhatunk rájuk hiszen olyanok mint mi.



Na elég is a negativitásból, mert a valódi történetbe csak most kezdek bele,és ez csak körítés volt hogy lássátok hogyha kedvesek vagytok a világ felé önzetlenül, annak mindig meg lesz a jutalma előbb vagy utóbb.

Minden hajnalban 6-9 között ki szoktam járni a Bikás Parkba dobó edzeni.
Az esetek 60-70%-ban egyedül, bár idén már volt több szervezett edzésem amin volt hogy 40-en, sőt volt hogy 60-an is kint voltunk hajnalban, ez a történet még tavalyi és akkoriban még egyedül járogattam csak ki.

Egyetlen társam akivel időről-időre jól el tudtam beszélgetni az egy hajléktalan bácsi, aki a kosárpálya melletti asztaloknál pihent meg minden reggel. Hogy miért beszélgetek egy hajléktalannal? Egy részt mert általában mindenkire és mindenki történetére kíváncsi vagyok, másrészt mert úgy neveltek hogy csak akkor nézzek le valakire, ha azt azért teszem hogy felsegíthessem... de ez egy másik történet. ;)

Időnként vittem kenőcsöt a lábára mert szegényt többször bántották már a hajléktalanszállókon és emiatt mankóval is jár, máskor ételt vittem neki mert mindig maradt valami amit tudtam neki vinni és nem volt szívem kidobni.

Történt egyszer hogy épp egyedül dobálgattam és sikerült úgy megdobnom a gyűrűt hogy fent ragadt a labdám.
A gyűrű ugye 3 méter 5 centin, a rugóim se a régiek és így hosszú percekig gondolkoztam hogy is szedjem le a lasztit... másszam meg a palánkot? Ez elég nehezen kivitelezhető lett volna:

 

Miközben törtem a fejem és ágakat kerestem hogy azzal piszkáljam le a labdát, a semmiből ott termett mögöttem a bácsi és csak ennyit mondott:

- SZEDD LE A MANKÓMMAL!



Lehet hogy ez egy pici dolog volt, de akkor abban a pillanatban ez nekem akkorát adott hogy meg se bírtam szólalni és alig tudtam még azt is kinyögni hogy köszönöm szépen.

Ez volt az első olyan pillanatom az életemben amikor szembesültem a karmával és teljesen új emberré tett.
Bátrabban merek kedves lenni és nyitottabb lettem az új emberek felé és nektek is csak ezt tudom ajánlani, hogy merjetek kedvesek lenni és terjesszétek az igét ti is azzal hogyha valami kedvesség meghatja a szíveteket a facebookon, használjátok bátran a hashtagem. ;)