Ahogy minden kosármeccsen úgy az utcai meccseken is mindig jönnek okos vagy kevésbé okos jó tanácsok a pálya széléről... Ezeket igyekeztem most összegyűjteni.
Hogy miért? Mert vannak közöttük olyan kifejezések, amik akár egy nap 100x is el tudnak hangozni.
Gondoltam most picit rendet teszek a fejekben, hátha marad belőle kintre is mikor kijöttök játszani.
Végül is senki se úgy kezdte ezt a sportot, hogy ezeket már tudta... nem?
A fényképek ahogy mindig, most is csak illusztrációk, semmi célzási szándék nem áll mögöttük a képeken szereplő személyekre!



- Indulóóó!!!
Ezt legtöbbször akkor kiáltjuk be amikor megszerezte az ellenfél a labdát és van elől induló ember...
Akinél épp a labda található, képtelen felnézni hogy neki is feltűnjön az elől hiába szaladó csapattársa, hanem notórikusan pumpálja a labdát lefelé nézve... De frankón! Mintha kötelező lenne minden passz előtt minimum háromszor leverni, akár 2-3 védő ostroma között is azt a fránya lasztit...



- Nézz már fel!
Ez tulajdonképpen az első eset azon verziója, amikor szintén képtelen a labdás szabadulni a labdától 2-3 védővel, de nem veszi észre a mellette jobbról és balról is található üresen álló csapattársait, mert ahogy az első pontban is írtam... Pumpálni ugye feelinges, meg menő...
Felnézni úgy tűnik kevésbé.
Jah nem! Ez mindig képzetlenségből jön, mert az adott játékos még nem elég gyakorlott ahhoz hogy lefelé nézés nélkül is biztosan uralja a lasztit. 
Sosem tudom eldönteni, hogy az a szomorúbb hogy képzetlen, vagy az hogy sosem látom az ilyen figurákat egy-egy hasonló helyzet beégése vagy eladott labdája után se gyakorolni, így ez a 22-es csapdája marad.
Védőként álom egy ilyen játékos higgyétek el!
Van még egy ennél is gyakoribb idegesítő szituáció mikor előszeretettel kiabáljuk be az "Indulóóó!" kifejezést...
Mikor kaptatok egy pontot, és a labdához legközelebbi ember bánatosan komótosan megy az alapvonal felé mélázva... mondván hogy megint szarabb helyzetben a csapat, ahelyett... ,hogy gyorsan kiugrana a labdával az alapvonalra felnézve előre és indítva az egyik gyors embert aki egy pontos passzal könnyű pontot szerezhetne indításból és rögtön minden gond elszállhatna egy szempillantás alatt.
A kosárlabda ebben is az életre nevel én ezt vallom.
Sosem vezet sehová az önsajnálat. A gyors helyzetfelismerés viszont a legtöbbször sikerhez vezet.
Ne feledjétek, az életben mindig felfelé kell tekinteni.
A kosárlabdában sincs ez másként.
Már ha boldogok szeretnétek lenni. (az életben is nem csak a pályán... nálam a kettő amúgy sem elválasztható!)


- Kizárááás?!
Adott a szituáció amikor a lepattanóért küzdenek optimális esetben a támadó és védő játékosok... az meg van?
Nos ilyenkor lenne kardinális jelentőségű ha tudnák a játékosok hogy mi is a kizárás...
Nos az, hogy egy laza mozdulattal tedd magad mögé az ellenfeled és akkor pontosan a kezedbe fog esni a labda...
Fura nem? Csak ki kéne próbálni párszor, nem? Már csak azért is érdemes, mert ha védő vagy a szituban akkor rögtön indulhatsz vele... Sőt indíthatsz is belőle! (már ha a 2. pont szerint felnézel és tudsz is pontosan indítani, mert gyakoroltad azt is)
Ha viszont támadó vagy, akkor újabb esélyed nyílik a támadásra... ez ilyen egyszerű!
Lehet hogy azt hiszed hogy sok pattanóval nem lehet meccset nyerni, de ha sok pattanót szedsz sokkal több az esélyed ha az aktuális napon pl a csapatod gyengébb dobóteljesítményt hoz, hogy 2x annyi lehetőségből mégis több pontot dobhasson mintha fele annyi pattanót szedtetek volna... Tehát ha szigorúan vesszük, sok pattanóval nagyobb esélye a győzelmeteknek is. Érdemes megfontolni hogy az ember csináljon a dobások után közvetlenül kizárást is. Sokszor még NB1-es meccseken is szomorúan látom hogy erre még mindig nem fektettek az edzők elég hangsúlyt... Ti viszont még mindig megtehetitek edzői utasítás nélkül is, ugyanis ez kosársuli első osztályos tananyag. Sosem késő elsajátítani.


- Dobd már rá!
Üresben van a csapattárs, van is bent ember a lepattanóért, de a forma valami ismeretlen okból mégse dobja rá amit ugye rá kéne... Nem is ragozom tovább! Ennek lehet oka túlzott önbizalomhiány, vagy a csapattársak által a játékosra tett nyomás a folyamatos baszogatások által... 1000 oka lehet. Ebből a tanulság micsoda?
Sose basztasd a csapattársad, inkább mindig biztasd! Gyakran használom még a "Suhintsd meg!" vagy a "Lőtáv!" kifejezéseket is ugyan erre... :)


- Ne dobj már rá minden szart!
Meg van amikor a span 10/2-es dobószázaléknál még ráveri a 11. kinti dobást is két emberről ami a gyűrűt se éri?
Van az a pillanat amikor rá kéne jönni, hogy hasznosabb lehetsz a csapatodnak, ha inkább nem egy újabb ezredik homállyal próbálod a saját magad által aznapra lerombolt- és megsemmisített önbizalmad egy újabb szerencsétlen próbálkozással felépíteni. Tudni illik ilyenkor dobásról-dobásra hibáról-hibára egyre kevesebb lesz az önbizalmad, és egyre kevésbé lesz esélyed pont emiatt hogy javítsd a dobószázalékod...
Hogy hogy tudsz ebből a lelki 22-es csapdából kijönni?
Ha nem dobsz egy darabig, és addig inkább a védekezésre használod fel a hibákból felgyülemlett adrenalinod (ami szintén csak rontaná a dobószázalékod, mert ha adrenalin dús állapotban van a tested akkor alap hogy jobban megremeg a kéz). Védekezésnél minden adrenalin ajándék, hisz kevésbé fáradsz olyankor és jobban tudod űzni emiatt a támadót. De mondok egy másik tippet. Már úgy is mindenki tudja hogy dobni fogod, nem is véletlenül dupláznak rád mert tudják hogy bizonyításkényszerben vagy és úgy is ráfogod hányni a gyűrűre a labdát, hogy megmutasd magadnak, hogy képes vagy még rá... LEPD MEG ŐKET! PASSZOLJ!
Törj be, és amikor rádmozdulnak ketten, játszd ki annak a csapattársnak akiről elmozdult a védő rád és így üresen maradt. Egyszerű nem? 
Hidd el ha 1-2x elsütöd ezt, újra visszajön az önbizalmad is, ráadásul nem fognak 2-en 3-an rádváltani folyton, így duplán könnyebb lesz már támadnod... Szerintem érdemes megfogadni! Már csak azért is, mert bármilyen hihetetlen, de ez egy CSAPATJÁTÉK! 



Egy egyszerű ökörszabályt találtam ki arra mikor mit kell tenni ha nálad a labda:
1. Ha üresen állsz és van bent védő (és nagy gyakorlatod van a kinti dobásokban)
akkor bizony rádobhatod a hármast... Nem kötelező, de javallott! Ez a te döntésed, akkor épp mennyire érzed magadban a herot...
2. Ha üresen állsz, de nincs bent senki pattanóért, akkor tilos rádobni , mert nem lesz ugye aki szedje...
Ne is vitatkozzatok ezen hogy bedobjátok... itt a statisztika dönt. Egyszerűen nem nyerhettek a számokkal szemben... 
3. Ha védő van rajtad és vannak bent. (max meccset eldöntő szituációban emelheted rá) 
Ez tök logikus. Hacsak nem vagy Curry... Akkor ugye minden emberi logika felborulhat.
De!... Mikor is néztél utoljára tükröbe? Na!... Láttál ott Curryt? Nem? Akkor ezt megbeszéltük! ;)
4. Vannak rajtad és nincsen bent saját ember pattanón. 
Szigorúan tilos rádobni! Várd meg a csapattársakat amíg felértek, passzolgassatok
(tudom hogy furán hangzik de van ilyen lehetőség a játékban)
És várjátok meg ameddig valaki üresre lesz játszva és azt dobassátok.
(ehhez persze nem árt ha pontosan tud a csapat minden játékosa passzolni is... tehát... a passzokat is érdemes üres játékidőben gyakorolni!)

- Lépj már be!
Ez is az előző pontból jön... az egyik leggyakrabban bekiabált kifejezés...
végre az önzősködő csapattársnak leesik, hogy egy betörés után kiossza oldalra, de hiába teszi meg ha a többiek nem lépnek be, így csak eladott labda lesz belőle. Ennek mi szokott a leggyakoribb oka lenni?
Vagy már annyiszor önzőzött a delikvens ezt megelőzően hogy már a saját csapattársai se hiszik el hogy ki fogja passzolni... Vagy lusta (de inkább mondjuk elegánsabban fáradt) a csapat többi tagja, és csak szarik belépni.
Pedig üres ziccerük lehetne, aminél kevés könnyebb kosár létezik. 


- Fent a kéééz!
Igen gyakori kifejezés ez is mikor egy csapat zónát védekezik...
Nem kell nagy ész hozzá, hogy egy rásegítésre alapuló védekezésnél mennyivel zavaróbb úgy támadni ha a védőnek az égben vannak a csápjai. Ráadásul pattanót is könnyebb úgy szerezni hogy eleve fent volt a kezetek mintha lógattátok volna, nem is beszélve a blokkokról...


- Több láb!
Nem is gondolnátok hogy a Bikáson hányszor kell ezt bekiabálnom 1-1 rövid hárompontos homály dobás után...
Ugyanis ha nem tesztek a kinti dobásokba elég lábat, akkor bizony rövidek vagy ívetlenek lesznek a dobásaitok.


- Az szedőőő! 
Ezt legtöbbször azért kiabálom be, hogy megtörténjen a kizárás, de ha már ez el is marad sajnos gyakran, ahogy erről már feljebb írtam, az a másik ok hogy rájöjjön az esetlegesen labdának háttal álló védő hogy teperhet a lepattanóért...


- Fordulj meg!
Mikor zóna védekezésnél visszafutunk védekezni, de máris jön az indítás és arra kell buzdítani a védőtársakat hogy felvegyék a zóna védekezés alakzatát úgy, hogy már szembe legyenek a támadókkal.
Nem is hinnétek ez is milyen gyakori kifejezés a pályán... a bambaság oxigénhiányos állapotban ugye nagy úr, és egy egy sprint után vissza nem is várható el a kevésbé edzett csapattársaktól hogy ha épp nem is tudják hol vannak, de legalább ne háttal legyenek ott...


Most hogy már mindenki képbe került, irány ki a Bikásra!
Próbáljátok ki mi maradt meg ezekből a fejekben!
Ha ti emlékeztek még gyakran elhangzó kifejezésekre, kérlek írjátok meg őket kommentben, és akkor kiegészítem velük a cikket! Így együtt tehetünk a minőségibb utcai kosárlabdáért! ;)

Ha már a múltkor taglalgattam hogy mi a 10 legidegesítőbb dolog egy kosárpályán,
gondoltam megírom azt is,mi az a 10 dolog ami miatt viszont imádunk utcán kosarazni.
A képek ahogy a múltkor is, így most is csak illusztrációként vannak ideszúrva, a rajtuk szereplőkkel semmilyen párhuzamot nem érdemes vonni, bár itt-ott előfordulhat valóságalap, be kell hogy valljam.



Nézzük is az okokat a teljesség igénye- és sorrend nélkül:

- Egy nagy mozdulat utáni nézői reakciók a pálya széléről

Ha létezhet még nagyobb érzés mint mikor egy a fejedben kigondolt csel kombó bejön (vagy valakit sikerül átzsákolnod mint a szart), és közvetlenül utána a pálya széléről érkező nézői reakciók...
Nem elég hogy az adrenalin elönti az agyad a siker miatt, még mások is osztoznak az örömödben...
Hát van ennél jobb érzés? Nem sok...


- A végtelen sztorizgatások, mikor már mindenki hullára kosarazta magát és épp erőt próbál gyűjteni hogy egyáltalán haza bírjon kecmeregni...

Azt csak csendben merem megjegyezni, hogy ahogy öregszik az ember, ez a regenerálódási ( újrainstallálási vagy legalább rebootolási) idő egyre tovább tart. Ezt persze mondanom se kell.


- Pacsizgatások akár egy sikeres gólpassz-, vagy egy-egy látványos pont után, illetve természetesen amikor érkezünk vagy távozunk, nem is beszélve mikor elhangzik valami hatalmas oltás valakire a kispadról...

Alapvetően a kosaras társadalom szeret pacsizni valljuk be. Ez egy fajta tisztelet nyilvánítás nálunk, hogy te is olyan vagy mint én, egyetértek veled és tudok veled azonosulni... legyen az bármi amiért a pacsit kaptad... Ennyi!


- Mikor végre sikerül elkapnod a fonalat és a gyűrű még a szart is beadja féllábról megdőlt testtel kifelé fordult könyökkel úgy hogy a labda is igaziból kicsúszott dobás közben a kezedből...

Ennél talán még jobb érzés mikor sikerül fa arccal eljátszanod, hogy ez tudatos begyakorolt dobás volt és a közönség el is hiszi... Na olyankor úgy érzed, hogy jobban megérdemelnéd az Oscar díjat mint a csóri Dicaprio valaha is.


- Mikor védőt cserél rajtad az ellenfél...

Aki valaha is kosárlabdázott tudja hogy mit jelent ez. Vagy te vagy éppen bomba formában, vagy a védőd épp szart se ér. Azért mi kosarasok mindig szeretjük az egónk miatt azt hinni, hogy az első dologról van szó akár így van akár nem... Mindenesetre valamiért boldogsággal tudja ez is eltölteni a kicsi szívünk.



- Mikor három csapat van csak lent a pályán, és a győztes maradd fent elve szerint játszotok, és valahogy képtelenség a te csapatod leradírozni a pályáról...

Ez persze csak egyforma elosztásnál okozhat valódi örömet, különben az ember lelke legbelül tudja hogy nem megérdemelt dicsőségről szól, na meg ilyenkor a világban valahol beledobnak egy kölyök macskát egy kútba, így ez mindenképpen kerülendő. Viszont ha a csillagok együtt állnak és egyforma elosztásnál sikerül az embernek 4-5 meccset zsinórban nyernie... NOS AZ RESPECT! Pláne 40 fokban mint amilyenek a "hűvös" nyári napok a Bikás Parkban az aszfalton.


- Mikor valaki hoz ki egy hangfalat és lehet végre zenét hallgatni kosarazás közben, vagy amikor épp boltból érkezik hideg üdítővel és le lehet a 40 fokban végre lejmolni...

Ismerős mindkét szitu nem de?
A Hip-hop zene színezi a kosáréletet. Nem is igazán elválasztható dolog tőle. Gyakorlatilag egy jó hip-hopra vagy rapre könnyebben crossoverezed (értsd cselezed) le az ellenfeledet, mert egyszerűen olyan mintha arra írták volna a zenét hogy egy figurát be tudj rá bőrözni... Nem is kell ezt túlmisztifikálni! Sose láttunk még trash metálra leültetni egy védőt és ez így is van rendjén! ;)

Jah hogy az üdítő?! Na az meg életmentő lehet.
Komolyan nem is értem, hogy nem találnak ki hozzánk azok a belvárosi ásványvíz osztogatók akik pl a Deák téren adják boldog boldogtalannak a vizet... Nem árulok el nagy titkot hogy ők gyalogolnak a belvárosban... Nem futnak a forró aszfalton mint mi meg a mérgezett egerek... Hagyjuk is!
A lényeg hogy a legszarabb formádban is jól esik egy korty hideg bármi ilyenkor... Na!





- Mikor ezer év után végre rájössz hogy az ős riválisoddal csak azért utáltátok egymást mert valójában ugyan olyanok vagytok, és egy nagy összeborulás után barátsággá és kölcsönös tiszteletté alakul a rivalizálásotok...

Lesz az a pillanat, higgyétek el amikor ez eljön, és valami földöntúli érzés lesz! Tapasztalatból mondom.
Sőt! Ami a legérdekesebb, hogyha egy csapatba játszotok, olyan érzés lesz mintha magatokat indítanátok egy egy gólpassznál, mert oda fognak mozogni az emberek ahová ti vártátok már a csapattársaitoktól már évtizedek óta.
Kb mintha kaptatok volna egy klónt magatokról csak más skinnel... Viccen kívül! 


- Mikor egy meccs előtt téged választanak elsőnek egy csapatba...

Kevés dolog van amitől az ember királynak érezheti magát, de bizton állíthatom, hogy ez az egyik ilyen pillanat az ember életében. Ilyenkor a gyenge lelkűeket el is fogja az előző cikkemben emlegetett Lebron kór vagy Kobe szindróma vagy Jordan szklerózis, és tuti mindent rá fognak vállalni 2-3 emberről ha kell ha nem...


- Mikor a földre kerülsz bármi okból és az ellenfeled segít fel.

Majdnem akkora flash tud lenni, mint két ponttal ezelőtti, mindenesetre a pesti viszonylatban sajnos (egyenlőre) ez baromi ritka jelenség... (sajnos), de Nyíregyházán a Stadion pályánál már volt szerencsém ezt átélni.
Azért is írtam le hátha divatot tud ez teremteni. ;)



Ha van hasonló boldogító dolog amit még ideszúrnátok a lista folyamatosan bővülni fog, nyugodtan írjátok meg kommentben, így együtt még több pozitív dologra tudjuk egymás figyelmét felhívni, és ezáltal még több boldog pillanatot tudunk együtt megélni.

A megosztásoknak és a lájkoknak mindig örülök és továbbra is ezek bátorítanak hasonló cikkek megírásában, így ne fukarkodjatok velük. ;)

Kérdeztem már?! 
Fogtok ma edzeni?
Vár mindenkit a Bikás Park! Remek az idő, már nem esik az eső!
Ki jössz? Nem? PUDING VAGY???