Történetek a Bikás Parkból

Kummert Krisztián "Gonzales" blogja

Mit hozhatsz ki egy szarul indult napból...

2018. július 23. 18:34 - Bikás Park

Volt már veletek olyan, hogy úgy éreztétek, hogy minden hullám a ti fejetek fölött csapódik össze?
Mintha az égiek szórakoznának veletek? Mintha nem egy isten létezne, mert egy isten nem tud így kibaszni veletek mint az aznapi "siker szériátok"?

Elmesélek nektek egy storyt, hogy hogy lehet rajta változtatni...

Egy szóban összefoglalva MENTÁLISAN!

493ab647746f8b208095abc957610562_2.jpg
Jó-jó... ne nézzetek így rám! Ez nem guru duma. Ez frankón így van!
És a történet végére ti is látni fogjátok higgyétek el.

Történt ugyanis hogy tegnapra egy 15 éves kislány (Pernyész Gréta) meghívására Jászberénybe kellett mennem, hogy a Messzelátó nevű kosárpályán kosarazzak az ottani kosarasokkal. Engem mindig úgy neveltek a szüleim hogy ahol szívesen látnak, oda bizony el kell menni, így szakítottam időt erre a kis kiruccanásra vagy nevezzük inkább Streetball Tournak, ugyanis egy nappal előtte a Nyíregyházi Stadion pályáján tettem meglepetés villám látogatást ahol szintén baromi jól éreztem magamat.

Így mivel ez már a második állomás volt, nemes egyszerűséggel Streetball Tournak neveztem el. :)

// A Tour-om valódi célja az volt és lesz is a jövőben, hogy ellátogassak az ország legnépszerűbb pályáira és megismerve az összes streetballert összefogjam picit az utcai kosaras társadalmat, na meg hogy egy jó kosarazást idegenben, hátha egy meghívás keretében a Bikáson tudunk folytatni ezzel is elérve hogy közelebb lehessek az álmomhoz, hogy a Bikásból egy a New Yorki Rucker Park szintű kosárlabda zarándokhely válhasson... //

El is indultunk Szandival (a párommal) Nyíregyről és úgy indult a pech sorozat, hogy ahogy lejöttünk az autópályáról, az egyik település legvégére beálltak a kopók arra a részre ahol már azt hihetnéd hogy kiértél és gyorsítanál 80-ra, majd jól le is traffiztak szerintem... Fogalmam sincs mennyi lesz, de az alap hangulatomat meghatározta. Aztán erőt vettem magamon, hogy: "ettől még nem kapom fel a vizet!"...
Ez egy veszélyes mondat, mert ha csak egy szar ér aznap akkor remekül működik, viszont ha több is ér (amit persze sosem tudunk előre), akkor bizony csak olaj a tűzre... (legalábbis nálam... úgy a 3.-nál)

Na szerencsésen odaértünk, ahol is Gréta apukája ebéddel várt minket, és tényleg éreztük hogy itt nagyon örülnek nekünk, amit nem győzök utólag is megköszönni.
Majd kimentünk a kosárpályára, ahol Gréta mesélte hogy egyébként fele ennyien szoktak kint lenni, de a Bikás parki "főbikáért" megindultak azok is akik amúgy nem jöttek volna... :D
Nem kell mondjam hogy mennyire meglepődtem ezen.

Spanoltunk meg bandáztunk kicsit, és el is kezdtünk kosarazni...

rsz_dsc_0055.jpg
A meccsek jó hangulatban mentek, pörgősen ahogy azt kell, mosollyal az arcokon, igazi jó streetball hangulatban.
Az egyetlen gondot csak a pálya aszfaltja okozta ami eléggé durván cipőzabáló volt (amellett hogy a pici kavicsok miatt csúszott), de ehhez még a régi Bikás pályán hozzászoktam hogy 1 cipő... 1 hónapig tart.

rsz_dsc_0052.jpg
Olyat viszont még ott se éltem át, hogy egy szerencsétlen szituációban - ahogy hátrálva védekezik az ember, rálépjenek a támaszlábamra, és persze a lendületem meg nem tartotta tiszteletben hogy a lábam már lestoppolt, így buta arccal kellett tudomásul vennem, hogy - ebből bizony esés lesz... Ahogy azt kell. Le is tettem magam mögé esés közben a kezem. Nem is volt ezzel gond, felsegítettek a srácok, ment is tovább a meccs amikor látom, hogy sprint közben fröcskölök vmi vöröset előre. Megállok és akkor vettem észre, hogy az aszfalt kiharapott a bőrömből egy tisztességes darabot, így le kellett jönnöm cserébe.

rsz_dsc_0057.jpg
Vagy fél órán át nem is akart elállni a vérzés.
(itt a képen már egyébként előzőleg már letöröltem a vér nagy részét a kezemről, hogy ne legyen annyira horrorisztikus... ;)
Az még jobban idegesített, hogy emiatt nem tudtam a többiekkel addig kosarazni.

rsz_dsc_0071.jpg

Ami még rosszabb, hogy ekkor már kezdtem sorsszerűséget belelátni a traffipaxba meg a sérülésembe...
És ennél nagyobb hibát nem is követhettem volna el, ugyanis ha hagyjuk hogy az amúgy töretlen optimizmusunk és jókedvünk megszakadjon, akkor bizony már rá is találtunk a szopóágra és arra fogjuk az élettől a megerősítéseket kapni, így nem is maradt el a harmadik szívás...

Hogy mi volt az?
Szandi véletlenül bezárta a kocsi kulcsot a kocsiba.
Pótkulcs természetesen otthon Budapesten.

Persze ezt már mind a 2 óra kosarazás után, amikor már mind fizikálisan-, mind szellemileg nincs az ember a toppon. Ekkor Grétának (a kislánynak aki elhívott Berénybe) az apukájával egy dróttal és egy madzag segítségével, röpke 40 perc alatt sikerült is feltörnünk a kocsim sérülésmentesen és végre picit megnyugodhatott a tudatom annyira hogy volt időm végig gondolni, hogy most van az a pont amikor változtathatok a szerencsétlen napomon, és félre tehetem az eddigi balszerencsém, ha kizökkentem magamat és Szandit a pechszériából.

Igen ám... De hogyan?
Én a szokásos #kedvesneklenniigenismenő énemet vettem elő, és visszablattyogtam a kosárpályára és körbe kérdeztem a srácokat hogy kinek van akkora lába mint nekem, és amelyiküknek a legtükörradiálabbra volt kopva a csukája, annak vittem egy szinte vadonatúj patika állapotú Retro Jordan 3-ast, hogyha jó a lábára, viselje egészséggel.

rsz_dsc_0076.jpg
Miért segített ez rajtam is?

Mert egy mosoly minden negatív érzést ki tud oltani, ráadásul adni mindig jó. Pláne ha sportra motiválhatsz ezzel valakit! Ha nekem nem hisztek, csak nézzetek rá Urbán Roli arcára és merjétek azt mondani hogy nem érte meg a dolog:

rsz_dsc_0079.jpg

Hogy honnan tudtam hogy ez működni fog?
Nem ez volt az első és nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy bármilyen motiváló célzattal Jordan cipőt ajándékoztam valakinek... Legutóbb pl pont a Bikáson a Manó nevű srácnak akit ezzel szerettem volna arra motiválni hogy küzdjön a dühkitörései ellen... De ez egy másik Story volt, amit ide kattintva olvashattok el, ha érdekel titeket. A lényeg hogy zökkentsd ki magad a negatív körből amibe önmagad sikerült helyezned amikor az agyad épp egyszerűsíteni akart az életeden azzal hogy általánosította hogyha zsinórban két dolog nem jön össze akkor az már egy szar nap. NEM! Nem az... És ez igaz meccs formára is. Mindenre! Küzdjetek az általánosítás és a sztereotípiák ellen! Kényelmesnek tűnhet egyszerüsíteni a gondolkodásunk és sokszor tényleg a legegyszerűbb dolgok az igazak, de vannak az életnek olyan szituációi amikor bizony jobb a túlagyalás.

És lássatok csodát, onnantól már tényleg nem történt velünk semmi negatív aznap.

Ha bármi véleményetek van, kérlek feltétlenül írjátok meg kommentben, mert imádok filozofálni veletek! ;)
Mint ahogy mindig így most is virtuális pacsi és ölelés jár minden megosztásért vagy lájkkért, így ne fukarkodjatok velük kérlek! Ezek tudnak ugyanis a legjobban arra bátorítani hogy hasonló cikkeket írjak nektek, vagy hogy még jobb ember lehessek!

Tényleg! Edzettetek ma már?!
Ne merjetek kamuzni! Tünés ki a Bikásra! ;)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bikaspark.blog.hu/api/trackback/id/tr414130541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.