Történetek a Bikás Parkból

Kummert Krisztián "Gonzales" blogja

A 10 legidegesítőbb dolog egy kosárpályán

2018. május 07. 14:34 - Bikás Park

Sokszor megakartam már írni ezt a cikket, mert egyrészt ezek utcai kosárlabdánál szinte napi szinten előforduló dolgok, de én általában akkor szoktam kiborulni, ha egy nap ezekből az összes előfordul amikor épp kosarazom...
Igaziból a sorrend nem számít, úgy írom csak ahogy eszembe jut mert kb. mind ugyanannyira bosszantó és nem átgondolt dolog, amik elsőre nem tűnnek nagy dolgoknak, csak ha folyamatosan ezek miatt kap ki a csapatod az bizony idegesítő tud lenni.
Fontos leszögeznem hogy a cikk nem azért készült hogy bánkit megbántsak vele, hanem azért, hogy picit eltöprengjünk ezeken és próbáljunk meg rajtuk változtatni a lehetőségeinkhez mérten.
Ezt úgy írom, hogy rosszabb napjaimon egy két pont akár velem is megeshet, mint ahogy bárkivel.
A képek CSAK illusztrációk, nem a témához kapcsolódnak és nem a képeken szereplő emberek miatt kerültek épp oda ahol vannak. 

0000000000_8.jpg

1.  Mikor mindenki hajt a pályán, de van 1 vagy pláne két játékos is a csapatodban aki a meccs után száraz pólóba jön le a pályáról... Itt most lehet jönni persze azzal hogy nem mindenki izzad ugyan annyira, de ugye ha ez 40 fokban izzó aszfalton történik egy hajtós meccsen akkor ez nehezen hihető alibi.

2. Shooter effektus... (de hívom ezt még Jordan szindrómának is, vagy Kobe tévképzetnek, és nevezhetitek akár Lebron kórnak is ahogy tetszik) 
Lényege hogy az adott csapattársad elhiszi hogy bizony ő a csapat egyetlen megbízható dobója, vagy épp bizonyításkényszerből de a kontrolleréről a sárga gombot hajlamos nem használni játék közben, vagyis
SOHA nem passzol. 
Akkor se ha az 5 ellenfélből már 3-4-5 ember csak őt fogja mert a legostobábbnak is leesik hogy nem fogja leadni.
Gyakorlatilag ha nincs a végrendeletében a figurának hogy rád hagyja a labdát akkor soha a büdös életbe nem fog hozzád jutni tőle a labda.
Súlyosbító körülmény amikor egy kapott kosár után ő dobja be a labdát és olyankor ugye kénytelen passzolni, hogy játékba juthasson a labda, és utána azt hozza fel hogy ugye akkor is passzolt. 
Hát köszi szépen. sokra megy vele az ember a saját alapvonalánál... max felviheti a labdát de nem üresben kapja úgyse lesz lehetősége ráemelni. Ha meg sokadjára már szarik rá és elemeli idegből emberről, akkor ugye a jó Istennek semmi humorérzéke és nem fogja beadni neki ilyen idegállapotban a szart... Mert olyankor az ugye nem jár! 

Ide sorolnám azokat is, akik akkor is rádobják a hármast, amikor nincs a gyűrű alatt egy árva saját emberük se aki esetleg szedhetné a pattanójukat. Külön kedvenceim azok a figurák akik még oda is böfögik ha ezt szóvá mered nekik véletlenül tenni, hogy: " Minek az oda, há' úgyis bedobom! "
Nem haver! Az a helyzet hogy csak a szépre emlékszel, a 10/2 nem egy jó dobó arány... még hármasról sem! ;)

0000000000b1.jpg

3. Nem tud passzolni pontosan még simán se, de erőlteti a hát mögötti és egyéb himi-humi meg no look pass passzokat... stb.
Fokozhatjuk azzal is aki még átvenni is képtelen az amúgy pontos passzokat.
Tipikus képzetlenségi hiba, de ugye olyat nem látunk sehol aki a passzolást gyakorolná akár egy falnál,
annál viszont többet aki csak a dobást vagy csak a cselezést... Pedig egy egy látványos gólpassz amikor valaki meglát egy rést és be is tudja oda passzolni, szerintem legalább annyira látványos tud lenni mint az X-edik hármas amit bevertek ugyanonnan akár mindig zárásból, mert ugye ahhoz nem kell hősnek lenni.
Ide sorolnám azokat is akiknek vagy senki se mondta el vagy tanította meg hogy a saját gyűrűnk előtt nem passzolunk a társnak keresztbe hisz ha megszerzi a védő rögtön üres ziccere lesz belőle, és ide sorolom azokat is akik a kapott kosár után a palánk alól indítanak hosszú indítást akár egymás után többször is és nem jönnek rá hogy miért dobják mindig telibe a saját palánkjukat... Hát ezért srácok! Mert azt nem a palánk alól kéne passzolni, hanem egy lépéssel mellőle, hogy a csóri labda el is férjen az íven.

4. Mikor hiába bátorítod a csapattársad, akkor se meri üresből ráemelni a begyakorolt helyéről a labdát és tovább passzolja, mikor tudod hogy onnan mindig bedobja...
Ugyan ez a kategória mikor paranoid az illető és mindig azt hiszi hogy hátulról fog blokkot kapni ezért ha kell ha nem csinál egy totál felesleges leütést, vagy egy ugyancsak szükségtelen dobócselt, ami pont arra jó hogy az amúgy lemaradt védő odaérjen és telibetakarja.
A remek az egészben hogy ez egy tipikus 22-es csapdája lelki cella, mert azért csinálja mert attól fél hogy blokkot kap és pont ezért kap blokkot, ami után még erősebben fél legközelebb és az ördögi körből sosincs kiút csak ha egyszer veszi a bátorságot és huzamosabb ideig magára erőlteti hogy dobjon. Ekkor meg fogja látni hogy a rémek csak a fejében léteznek. ;)

0000000000b1_1.jpg

5. Egyenlőtlen elosztás...
Ez az egyik kedvencem. Mikor picit se keressük a kihívást, hanem tutira akarunk menni mert elismerésfüggők vagyunk, és osztunk melléd 2 vagy pláne 3 totál kezdőt azt próbálj meg velük boldogulni.
A szomorú az ebben, hogy ez így fejlődést nem hoz számukra, max pillanatnyi elégedettséget.
Igaziból ez senkinek se jó, mert akkor fejlődik az ember ha kihívásokat sikerül legyőznie.
Élvezet értéke is kicsi mert ha 10-20al nyersz egy 30as meccsen az bizony szerintem nem ad akkora élményt mintha 2 ponttal nyersz úgy hogy végig a seggedbe voltak a védők. 
Néha el kell tudni engedni a megszokott haveri csapatokat a fejlődésünkért.
Ez az én véleményem, de persze emberek vagyunk különbözhetünk.
Ami miatt idegesítőnek sorolnám ezt is az az amikor mondjuk 3 kezdővel a végén mégis szoros meccs sikeredik és kikapunk 2 ponttal akkor, az elég irritáló tud lenni mikor az erősebb csapat oda olt hogy na mire voltál elég vagy hasonlóak, hisz ha náluk lett volna akár csak 1 kezdő is akkor kikaptak volna egy 5össel vagy 10essel...
De persze engedjük el az egónkat hisz szórakozni járunk le és kikapcsolódni, de ezzel pont ennek a lehetőségét vesszük el a másiktól ezt sose felejtsük el. Meg azt se hogy a karma dolgozik, ha kibaszunk a másikkal legközelebb akár akaratlanul is tudat alatt ő fog kicseszni velünk. Nem éri meg akár hogy nézzük a dolgot.

6. Kezeltetés utáni azonnali hármas, vagy mikor épp az állást beszélitek meg és úgy kaptok hármast, és az bent volt az szent azt nem lehet újra játszani, és legtöbbször meccset eldöntő dobás is szokott ez lenni.
Ezt sosem értettem. Nekem egy győzelem csak akkor okoz örömet ha nemes küzdelemben fair módon győztem le a másikat, az ügyeskedős, floppolós, sunyi győzelmek nekem szart se értek soha... Ezért nem értem hogy bizonyos embereknek miért okozhat ez örömöt vagy elégedettséget vagy lelki megnyugvást...?
Mesélje már el ezt nekem valaki mert komolyan nem értem.

0000_14.jpg

7. 9-en vagytok a pályán szeretnétek egész pályázni ül a padon egy 10. ember, akkor jött, nem is tűnik fáradtnak meg semmi, de nem játszik. Így kvázi 9 embert szivat be vele, de egyet biztos, mert ha a többi úgy dönt hogy 4-4 ezzenek félpályára akkor akkor az az egy árva ember úgy fogja érezni hogy ő volt a béna fiú aki senkinek se kellett... Pedig lehet hogy amúgy tök ügyes csak a haveri körök úgy jöttek ki hogy inkább a barátot választjuk mint az idegent... Ami egyébként tök logikus és emberi tulajdonság.

8. A legtöbb népszerű kosárpályán az a rendszer alakult ki, hogy 3 csapatnál a győztes marad fent, 4 csapatnál vagy a fölötti csapatnál 1-et játszol 2-t ülsz... Mégis mindig lesznek elégedetlenkedő értetlen emberek akik épp jó csapatba draftolódtak össze és bizony ők egész nap szeretnének fent maradni a pályán... Srácok! Én meg egy Porschét szeretnék, de közterületen bizony osztozni kell a pályán másokkal is. Igen a fiatalabb kezdőkkel is!

0000000000b1_2.jpg


9. Az inkább basztató mint biztató csapattárs vagy csapattársak.
Ismeritek azt az embertípust aki azzal próbálja a saját hibázásait háttérbe szorítani hogy mindenki másét próbálja felnagyítani? 
Remek ilyen emberekkel együtt sportolni ugye? JAH NEM!

10. Népszerű pályákon gyakran előforduló jelenség (sajnos), hogy mikor egész pályáznak, akkor akik épp a következő meccsükre várnak, képtelenek a pálya szélén maradni és amikor a másik térfélen van a játék, akkor berohangálnak az inaktív gyűrűre dobogatni. 
Most lehet ostorozni megint hogy miért baj az ha nem zavarják a játékot?
Azért mert minden alkalommal előfordul hogy a leinditáskor nem tudnak kikolbászolni a pályáról és kevésbé rossz esetben csak a játékosok ütköznek össze (mivel azok nem számítanak a berohangálókra), rosszabb esetben a pattogó labdájuk megy valamelyik futó játékos lába alá, amiből már jó pár súlyos sérülést láttunk sajnos.
Felejtsétek el mert veszélyes.

0.jpg

Ha bármelyikben magadra ismertél kérlek ne bántódj meg, okulásból írtam le, na meg hogy legközelebb ne mondhassa senki hogy ezekről nem hallott, mert ezek ugye íratlan szabályok.
Ha bármelyik csapattársadra ráismertél, nyugodtan jelöld meg kommentben hogy ő is tudhasson ezekről, hisz legtöbbször egyikünk se azért tesz ilyeneket mert bármi rosszat akarna a másiknak vagy a társaságnak, hanem mert nem gondolta ezeket még végig. Ha van hasonló idegesítő dolog amit még ideszúrnátok a lista folyamatosan bővülni fog, nyugodtan írjátok meg kommentben, így együtt egy jobb,
fairebb és kultúráltabb streetball társadalmat hozhatunk létre hosszabb távon.

A megosztásoknak és a lájkoknak mindig örülök és továbbra is ezek bátorítanak hasonló cikkek megírásában, így ne fukarkodjatok velük. ;)

Kérdeztem már?!
Fogtok ma edzeni?
Vár mindenkit a Bikás Park! Remek az idő!

000.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bikaspark.blog.hu/api/trackback/id/tr2113897650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.