Öröm ilyen történeteket megosztanom veletek mint amilyen ez lesz bár nehéz lesz rövien előadnom, így ezzel most ha nem baj nem is próbálkozom.
Sokszor hangoztattam és hashtagként is anno én kezdtem el terjeszteni hogy:
#kedvesneklenniigenismenő
Emögött hasonló ideológiám volt és van mint amin a Bikás Park Rucker Park szintű kosárlabda zarándokhelyévé avanzsálása alapszik...
Míg a Bikásnál az az alaptörténet, hogy életem során már 3x próbáltam összegyűjteni annyi pénz hogy kijuthassak a New Yorki Rucker Parkba, és mindig akkor ütöttbe valami családi dráma ami elvitte az egészen addig spórolt pénzem, amikor csak kb 50000ft-om hiányzott volna az úthoz... így úgy döntöttem hogy ezentúl minden megspórolt pénzem a Bikás Parkra és annak egyre sikeresebb promótálására költöm, hogy inkább az ottani kosarasok akarjanak majd bármi áron ide jönni, mert ha nekik sikerült ezt elérniük gyerekkoromtól kezdve, akkor ez nekem is sikerülhet fordítva...
A kedvességgel kapcsolatban pedig az volt a gondolatmenetem, hogy gyerekkoromban mindig is idegesített hogy a suttyóságot meg a bunkóságot próbálták a médiában is és az utcákon is az emberek menőnek beállítani és így kb 3x annyi tapló lett mint amúgy lett volna, és gondoltam már felnőtt fejjel hogyha a kedvességből csinálok divatot, akkor ez ugyan így terjedhet visszafelé is, pláne ebben az elvadult világunkban ahol az emberek már szinte ki vannak éhezve egy-egy apró kedves gesztusra is.
A hashtageket minden alkalommal, ha kedves gesztusról láttam posztot a facebookon, vagy ha valaki helyesen cselekedett mindig kommentbe odaírtam a poszt alá, vagy persze ha saját ilyen eset volt ott a posztban is feltüntettem, így akkora divat lett ebből a hashtagből az évek során hogy már ismert celebek is szerették volna a sajátjuknak beállítani és ennek én baromira tudtam örülni, és picit se éreztem azt hogy lenyúlták az ötletem...
Inkább azt éreztem hogy tök mind1 kihez párosítják az ötletet vagy a hashtaget, ha a cél helyes és terjesztik az mindenkinek csak jó! 
A legjobb az benne, hogyha épp elkenődök egy életszituáción amikor látom hogy a másik ember vagy emberek meg se próbáltak kedvesek vagy segítőkészek lenni egymással, akkor csak beütöm a facebookon a hashtagem és ezer példát látok az ellenkezőjére és megerősít a hitemben hogy vannak még kedves és jó szívű emberek és már nem is érdekelnek azok akik a saját lelkük szintjén még nem érték el azt a szintet hogy tudják mit is cselekszenek és hogy mit okozhatnak a bunkóságukkal másoknak a bánaton, vagy felháborodásokon kívül...
Most viszont a kis "kedvesnek lenni igenis menő" kampányom új szintre emelkedett!
Tavaly történt, hogy azért hogy egy srácot (Manó) motiváljak, hogy leküzdje a saját gyengeségét a lobbanékonysága területén egy Jordan cipőt kapott tőlem, aminek a teljes storyját itt tudjátok elolvasni. (egyébként érdemes!)
Nem olyan rég a Bikás facebook oldalán megkeresett egy úriember - aki egyébként nem kosaras, nincs konkrét Bikás parki kötődése, még csak nem is a kerületünkben él -, azért mert tetszett neki az oldalunk szellemisége, a motivációk meg a vicces képeink és persze a "Kedvesnek lenni igenis menő!" szlogenünk is, és felajánlott egy patika állapotú kosaras cipőt, hogy adjuk egy olyan kosaras srácnak aki rászorul. 
Bár kérte hogy ne jelenjen meg a neve, én úgy tartottam helyesnek hogy a hőseink nevét zengje csak a tömeg!
Lengyel Norbi!
Rembeczki Patrik nevében is köszönjük a kedvességed, és érezd magad baromi menőnek hogy segíthettél abban hogy valaki sportolhasson és azt tehesse amit a legjobban szeret! Ez a cikk ma neked íródott, büszkék vagyunk rád és respect!
Ha esetleg bárki az olvasóink közül kedvet kapott további kedves gesztusokra,
NE FOGJÁTOK VISSZA MAGATOKAT!
(Privát üzenetet a facebook oldalunkon tudtok küldeni)
Ha pedig tetszett a story vagy azonosulni tudtok a terjesztett szellemiségünkkel,
nem bántódunk meg ha megosztjátok vagy lájkoljátok ezt a cikkünk, hogy a
barátaitok és ismerőseitek is megtudhassák hogy vannak még rendes emberek,
nem kell feladniuk a reményt... ;)
